Kritikákkal szembeni álláspont

Kezdőlap > IGG ételintolerancia > Tudományos háttér > Kritikákkal szembeni álláspont

ÁLLÁSFOGLALÁS

Az allergológusok IgG teszttel szembeni kritikájáról

Az orvosok közül leginkább az allergológusok állnak kritikusan az IgG tesztekhez. Mint mondják, a laboreredményekből levont következtetések haszontalanok, és bizonyos körülmények között még károsak is. Kritikájuk középpontjában a vér IgG antitestszintjének értékelése és az eliminációs diéta nyomán kialakuló alultápláltság rizikója áll. Ez a kritika megfogalmazódik a Német Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság (DGAKI) irányelveiben is, ahol az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Akadémia (EAACI) egyik útmutatójára hivatkoznak (Allergo Journal 2009; 18: 276-73).

A kritikával szemben megfogalmazható legfontosabb érvek az alábbiak:

A DGAKI kritikája nem differenciál a különböző IgG antitestek között. A DGAKI által is átvett EAACI irányelv szinte kizárólag IgG-4 antitestekkel foglalkozik, majd egyébként megállapítja, hogy az allergén-specifikus IgG antitestek, például III-as típusú  allergénekkel szembeni, IgG osztályba tartozó antitestek kimutatásának ténylegesen van szerepe. A DGAKI irányelv átsiklik azon, hogy az EAACI kritikai megjegyzései az IgG-4 antitestekre koncentrálnak.

Az ImuPro valójában nem csak az IgG-4 ellenanyagokat, hanem az IgG-1, IgG-2, IgG-3 és IgG-4 antitesteket méri. Így az EAACI IgG-4 antitestekre vonatkozó megállapításai nem vonatkoznak közvetlenül az ImuPro tesztre. Ezzel a DGKAI kritikája legalábbis pontatlan.

Nem veszik figyelembe azokat az aktuális tanulmányokat sem, amelyekben egyes krónikus betegségeket kísérő emelkedett IgG szintekről, és az eliminációs diéta hatásosságáról számolnak be. A kritikával szemben tehát azt is felhozható, hogy hézagosan követi a legújabb felismeréseket.

Az eliminációs diétára vonatkozó bírálat figyelmen kívül hagy bizonyos szempontokat:

Az ImuPro koncepcióban az eliminációs diétát egy újabb un. „provokációs fázis” követi, amelyet követően többnyire csak néhány tartósan kerülendő élelmiszer marad. Rendszerint tehát nincs arról szó, hogy nagyszámú élelmiszert kellene tartósan kizárni az étrendből.

Vegyük továbbá figyelembe, hogy az eliminációs diéta feltételezi, és az ellenőrzése is magába foglalja, hogy az alultápláltságot ki kell zárni.  Nem utolsó sorban ez az általunk javasolt terápiás kontroll feladata.

A DGAKI kritikája tehát ezen a ponton is egyszerűsítőnek tűnik, mert a terápiát nem a szabályszerű alkalmazás figyelembevételével értékeli.